Coleslaw, a világ leglazább káposztasalátája – avagy a BBQ-k királyi kísérője

Coleslaw, a világ leglazább káposztasalátája – avagy a BBQ-k királyi kísérője

Van egy saláta, ami szinte minden amerikai filmben felbukkan, amikor grillparti van a kertben, és mellette ott a szaftos burger vagy a füstös BBQ oldalas. Ez bizony a coleslaw, azaz a majonézes káposztasaláta! Egyszerre ropogós, krémes, frissítő és telített ízű – nálam az első kóstolás óta örök kedvenc lett. Mutatom is, hogyan készítheted el otthon gyorsan, egyszerűen, mégis úgy, mintha egy street food truckból kaptad volna.

Hozzávalók (4 adaghoz)

  • ½ fej fehérkáposzta (kb. 400 g)
  • 2 db sárgarépa
  • 1 kisebb lilahagyma
  • 150 g majonéz
  • 2 evőkanál tejföl (vagy joghurt, ha könnyedebbre vágysz)
  • 1 evőkanál mustár
  • 2 evőkanál almaecet (vagy citromlé)
  • 1 teáskanál porcukor vagy méz
  • ízlés szerint só és frissen őrölt bors

Elkészítés

  1. Reszelés, szeletelés: A káposztát vékony csíkokra vágjuk, a répát lereszeljük, a lilahagymát pedig finomra aprítjuk. Minél vékonyabbak, annál jobb – a ropogás megmarad, de a szósz is szépen bevonja őket.
  2. Öntet varázslat: Egy tálban összekeverjük a majonézt, a tejfölt, a mustárt, az ecetet, a cukrot (vagy mézet), sót és borsot. Krémes, enyhén savanykás szószt kell kapnunk.
  3. Keverés: A zöldségeket beleforgatjuk az öntetbe, jó alaposan, hogy minden szálat bevonjon a krém.
  4. Pihentetés: Itt jön a titok! Ha van időd, fedd le a salátát, és tedd be legalább 1-2 órára a hűtőbe. Az ízek addig szépen összeérnek, a káposzta kissé megpuhul, és az egész még finomabb lesz.

Tipp & Variáció

  • Ha vegán verziót készítenél, használj növényi majonézt és növényi joghurtot.
  • Almaecet helyett mehet bele friss citromlé, ettől még frissebb lesz az íze.
  • Ha csavarnál rajta, dobj bele egy marék mazsolát vagy apróra vágott zöldalmát – brutál jó édes-savanyú kontrasztot ad!

Tálalási tipp

A coleslaw nálam mindig burger mellé kerül, de zseniális pulled pork szendvicsben is, vagy akár egy sima sült csirkemellhez. Egyszer még reggelire is ettem pirítósra pakolva – nem mondom, hogy klasszikus, de bevallom, baromi jó volt. 😉