Gazdag marhaalaplé – az igazi mély ízek titka

Van valami egészen különleges abban, amikor a konyhát betölti a lassan fővő marhacsont illata. Ez az alaplé nem egy hétköznapi gyors leveskezdő: ez az ízbomba az, ami egy gulyást, mártást vagy egy különleges rizottót mesteri szintre emel. Hosszú főzést igényel, de minden percet megér – a végeredmény egy sötét aranyló, gazdag és telt ízű lé, ami a vasárnapi ebédek titkos fegyvere lesz.
És a legjobb? Egyszer nagyobb adagot készítesz, és lefagyasztva bármikor előkaphatod, ha kell egy kis extra mélység az ételeidbe.
Elkészítési idő: 210 perc (előkészítés: 30 perc, főzési idő: 180 perc)
Hozzávalók (3 literhez):
- 2 kg marhacsont
- 1 nagy zellergumó
- 4 szál sárgarépa
- 4 szál fehérrépa
- 2 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 4 fej gomba
- negyed kelkáposzta nagyobb darabokra vágva
- só, bors
- olaj
Elkészítés lépésről lépésre
1. Zöldségek előkészítése
A zellert, a sárgarépát és a fehérrépát nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Ez segít, hogy főzés közben minél több ízük kioldódjon.
2. Pirítás
Egy nagy lábasban kevés olajon lepirítjuk a reszelt zöldségeket, majd hozzáadjuk a marhacsontokat is, és kicsit átpirítjuk. Ettől kapja az alaplé azt a mély, karamellizált ízt.
3. Felöntés és ízesítés
Felöntjük kb. 4 liter vízzel, majd hozzáadjuk a kelkáposztát, a gombát és a fokhagymát.
4. Hagymatrükk
A vöröshagymát félbevágjuk, a vágott felét egy serpenyőben aranybarnára pirítjuk (szinte feketére lehet sütni, ettől lesz igazán szép színe az alaplének), majd a lábasba tesszük. Sózzuk, borsozzuk.
5. Lassú főzés
Alacsony hőfokon, gyöngyözve főzzük legalább 3–4 órán keresztül. Ne rotyogjon, csak lassan dolgozzon! Ha hab képződik a tetején, szedjük le.
6. Szűrés és tárolás
Ha kész, textilen vagy sűrű szűrőn átszűrjük, majd lehűtjük. Hűtőben pár napig, fagyasztva hónapokig eláll.
Tipp
Ha igazán intenzív ízt szeretnél, a marhacsontokat sütőben is előpiríthatod, mielőtt a lábasba kerülnek – így még mélyebb, pörkölt ízt kap az alaplé.
Extra sztori
Gyerekkoromban mindig csodálkoztam, miért van a nagymamám fagyasztójában rengeteg kis dobozka „titokzatos barna lével”. Aztán rájöttem: ez volt az aranyat érő marhaalaplé. Ma már én is így teszek – és nincs is jobb érzés, mint amikor egy hétköznapi ételt egy kanálnyi „titokból” varázsolok különlegessé.